Társaságba, néhány alkalomkor valóban nem  fogsz rászokni. Az európai pipával ellentétben egy vízipipát egyszerre általában többen szívnak. Vannak kifejezetten ebből a megfontolásból készített, többcsövű pipák, de nálunk főleg az egyszemélyes változatokat lehet kapni. Ez persze ne akadályozzon meg minket abban, hogy körbeadogassuk. A hivatalos etikett szerint azonban mindig lefelé tartva és mindig jobb kézzel. Más források szerint egyáltalán nem szokás direkt módon átadni, csak egyszerűen letenni a csövét.

 
- Mi a különbség a vízipipa és cigaretta között?
A vízipipa tetején körülbelül 600 fokon izzik a faszén. Ez azonos azzal a hőmérséklettel, ami a cigaretta szívásakor jelen van. Mégis, mi a különbség a kettő között?
A cigaretta dohány száraz, és a papírral együtt azonnal hamuvá ég a 600-800 fokon. Ezen a hőmérsékleten jönnek létre a rákkeltő anyagok, melyeket ilyen forró állapotban a szájba majd tüdőbe szívnak a dohányosok.
A vízipipában nem égetjük hamuvá a nedves dohányt, hanem forró levegőt áramoltatunk át rajta. A levegő az izzó faszén mellett hevül fel, de mire elér a dohányhoz, lehül 200-400 fokosra. Nem tudnak a rákkeltő anyagok kiválni a dohányból, aminek a füstje átáramlik a pipa testén és a szívócsövön, ahol egy része lerakódik. Ez a füst út közben átáramlik és lehül a vízben, ahol szintúgy lerakódik némi anyag.
A vízipipa füstje hideg, így a gégerák nem valószínű. A hosszú csőrendszerben és vízben megszűrődik, így a káros anyagok lerakódnak, nem jutnak a tüdőbe.
- kátrány és nikotin
Mivel a vízipipában nem ég papír, így kátrány sem keletkezik. Hogyha megnézed a csomagolását, rá van írva: "Tar 0.0%" (tar = kátrány)
A nikotin tartalom kicsit érdekesebb dolog. Egyes dohányokon 0.5%, míg másokon 0.05% van feltüntetve. Mindkettő olyan érték (tömésenként 10 gramm dohánnyal számolva), amitől nikotinmérgezést kapna a vízipipázó.
Tény: senki nem lett eddíg vízipipa függő, és a vízipipázó dohányosok nikotin éhsége nem enyhül a vízipipától. Gyakori, hogy pipázás közben rágyújtanak egy szál cigire
forrás: wikipédia.

Részei:
Dohánytartó tölcsér
A dohánytölcsér belsejébe kerül az aroma/dohány. Készülhet agyagból fémből bármilyen hőálló anyagból. Az agyag kerámiákat mázzal vonják be ez segít a hőálóságban és megakadályozza hogy a dohányból hő hatására kiolvadó melasz beivódjon, a tölcsérben a dohány ne égjen le.

Test
Ezen keresztül jut el a füst a tartályhoz,és innen indul a cső,ami a füstöt a szájhoz juttatja. Alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban egy vékonyabb cső formájában.

Víztartály
Általában üvegből készül. Ebben van a víz, amin keresztülhalad a füst. Bár az üveg fala relatíve vastag, rendkívül vigyázni kell vele, mert törékeny.

Szívócső
Ezen a csövön áramlik a füst a szájhoz. Végére különböző "szipkákat" lehet illeszteni szűrővel, vagy anélkül.

Használata:
Vizesedénybe vizet, mennyiség, szint jelöléseket betartani ajánlatos, mert túl sok víztől nehezen lehet csak szívni. Azután pipafejbe dohányt tömnek és egy lukacsos alufóliadarabbal légmentesen.Mindezekután jön a begyújtás. Nem rágyújtás, nem meggyújtás. Izzó faszén darabot/darabokat alufóliára helyezni. S azután intenzíven, nem túl nagy de erős, szapora szippantásokkal, míg tűzre kap, s füst jön a csőből. Parazsat folyamatosan életben kell tartani, alkalmasint cserélni, mert az íz csak magas hőmérsékleten jön ki.Szívni lassan, lehetőleg tüdőből kell, füstje teljesen hűvös, aki nem szokta, hamar elbódul tőle, mert a faszénből (még gyakorlott dohányosnak is szokatlan) óhatatlanul kevés széngáz kerül a füstbe.